 Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep-Hortobágy |
|
Kiállításaink
H. Csongrády Márta kiállításából
HORTOBÁGYI KÁPLÁR MIKLÓS NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁRA 2025. 08.07. Budapest
Nevem: Laukó Pál képzőművész, kiállítás szervező, rendező vagyok. Rendezésnél fontosabbnak tartom kiállítás egészét, mint a művész érzékenységét. Másik fontos elv, néha a kevesebb több.
A művésztelepről kérdezem H. Csongrády Márta művészeti vezetőt: Hogyan történik a meghívottak kiválasztása? A művésztelepre való meghívásnál, figyelembe vesszük a törzstagokat, aztán új tagok meghívásával próbáljuk a létszámot növelni. Milyen témákat, helyszíneket céloztatok meg? A téma örök; Hortobágy tájai, állatai, viselete. Emellett mindig az adott év emléke adja, igy Petőfi Sándorra való emlékezés, ebben az évben pedig a kitelepítettekre való emlékezés a képzőművészet eszközeivel. Hol láthatók az ott készült művek? A képek egyévig láthatók az adott évben a következő évben Tiszafüred Kovács Pál Művelődési házban és utána vándoroltatjuk országról- országra.
Ha az Alföld művészeti hagyományairól beszélünk mindenképpen szólni kell a szolnoki, hódmezővásárhelyi művésztelepekről és az Alföldi Iskoláról. Fényes Adolf, Tornyai János, Koszta József, Holló László, Csohány Kálmán, Patay László, Kurucz D. István olyan művészek, akik az Alföld tájait, életét, embereit festették meg. Festészetük több forrásból merít: plen-air, Munkácsy, Szinyei. Jellemzőjük az expresszív realizmus az egyszerűség, a szófukarság. Egy művészettörténész szerint az alföldi festészet nem földrajzi, hanem társadalmi kérdés.
Miről szól egy kiállítás? A művész, művészek bemutatják adott időszakban, hogy állnak szakmailag, művészileg, találkoznak a szakmával, a közönséggel. Megnyitókon nem esik szó a rendezésről pedig külön műfaj, nagyon fontos szerepet visz. Egy tárlat nem a műtárgyak halmaza, fontos mit sugall a kiállítás egésze, van-e kapcsolat a művek között, erősítik-e egymást, van-e történet? A rendező, mint az úri szabó, hozott anyagból dolgozik, ebből kell kihoznia a legjobbat. Rövid ideig ott voltam a rendezésnél, több koncepció érvényesült.
A festészeti anyagról: Sokféle technika, stílus, a realistától az absztraktig. Jelen van az elődök hatása témaválasztásban, stílusjegyekben egyaránt. A külföldi résztvevőktől nem várhatjuk el, hogy mélységükben ismerjék hagyományainkat ők saját látásmódjukat teszik hozzá az anyaghoz. Összességében elmondható, különböző mértékben érzékelhető a táj, a környezet, a hagyomány hatása. Realista szemléletmód jellemzi: Irina Kopeikina, Marian Noémi Éva, Kovács Ágnes, Veress Zsuzsa, Demkó László, Járdán Mátyás, H. Csongrády Márta, Klisza Krisztina, Bai Xiowei alkotásait. Klasszikus: Kurucz D. István, aki egy mára már eltűnt paraszti világot örökített meg /Gubások Fejkendős parasztasszonyok, Szekéren ülő emberek, Tanyák stb./ Átszűrt szemléletmódot látok: Condromatidou Barbara, Clemens Baungkun Sou, Nagy Előd, Nánássy Barnabás, Sütő Éva, Somogyi László Gábor, Szabán György, Bálint Bea, Vizi Julianna, Breznay András, Wei Xiang, Földessy Péter, Klisza János, Misha Kopeikin, Marat Turgimbay, Stefan Kocka, Gárdonyi Sándor, B. Gömbös Ilona, Héder Mária Gabriella, Erdős Margit művein. Klasszikus: Patay László Szántóföld című képe. Absztrakt művekkel jelentkezik Vitalij Prizant, Pócsik Valéria, tágan értelmezték a feladatot. Nézzük a fényképeket! A fotó sok lehetőséget kínál, téma az egész univerzum, viszonylag gyorsan több kép is készíthető, melyekből kiválaszthatjuk a legjobbnak véltet, mód van utólagos változtatásokra is. A világon sok millió kép készül egy adott pillanatban, óriási a konkurencia, az, hogy a művész bekerüljön a vérkeringésbe nehéz, de rengeteg munkával, kitartással, alázattal sikerülhet. A jó fotós érzékeny az őt körülvevő világra, látja a fontos jelenségeket, környezeti, társadalmi összefüggéseket. Foglalkozhat egy szűkebb területtel és azt kibontva maradandót alkothat. A kollégák megjelenítik a pusztát nagytotálban és részleteiben, az életképtől a természeti jelenségek ábrázolásáig. Kiállítók: Á Tóth József, Agócs József, Horváth Katalin, H. Csongrády Márta, Pölczman Péter, Szamódy Olaf Zsolt, Szekeres János, Volodynyz Khozisov, Wei Xiang, Matécsa Elemér. H. Csongrády Márta fotóit láthatjuk az egyik teremben, Őt kérdezem: Mióta fotózol? 10 éves korom óta, de első csoportos kiállításom 1977-ben volt, ahol három kategóriában díjat nyert alkotásaim. Milyen témaköröket dolgoztál fel hosszú pályafutásod alatt? Legelső témaköröm a trópusi növények voltak. Ezzel kb. egy évig foglalkoztam, ebből 105 kép készült kiállításra a Váci úti Könyvesház galériájában Budapest. Ezt a sorozatomat egy szálloda egyben meg is vette 1982-ben. Van-e olyan terület, melyhez erősebb a kötődésed? Mindenképpen Hortobágyra kell itt gondolnom, hiszen 10évces korom óta fotózom a táj adott csodáit.
Az Alapszabály szerint az egyesület célja: A hagyományok ápolása, megőrzése, az alapító művészek emlékének gondozása. Alkalom és lehetőség biztosítása a különböző stílusú, technikájú és kultúrájú művészek találkozására, kapcsolatára. A Hortobágy természeti és kulturális örökségének megjelenítése. A rögzített célok nemes volta nem hagy kétséget afelől, hogy a művésztelep tevékenysége a jövőben is kívánatos, sőt szükséges.
A Hortobágyi Nemzeti Park sajátos földtani képződményeivel, különleges állat- és növényvilágával, a pusztai létforma jellegzetességeivel, építészeti hagyományaival, a pusztán élő ember életformájával szinte kimeríthetetlen témája lehet a művésznek. A témák lényegének megragadása, átszűrése nagyfokú érdeklődést, elkötelezettséget követel az alkotótól. A nagy elődök zsinórmértékül szolgálnak, melyek nem zárják ki, sőt kötelezővé teszik a pusztán, az Alföldön végbement változások bemutatását is.
Szép múltja van a Művésztelepnek, remélem lesz jövője anyagi és szellemi szinten is.
Laukó Pál, Budapest. 2025 augusztus 07.
========================================================================================================================================
================================================================== =================================================================== https://www.youtube.com/watch?v=XGDq9whWPPo
========================================================================================================================================
========================================================================================================================================
========================================================================================================================================
========================================================================================================================================
========================================================================================================================================
========================================================================================================================================
Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep kiállítása 2023. október 4. Nagyvárad Tibor Ernő Galéria Tisztelt megjelentek! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem Csathó Töhötöm művészeti vezetőnek, hogy fogadta a hortobágyi művésztelep bemutatkozását galériájukban, és köszönettel tartozunk mindazon galéria tagoknak, akik segítségével létre jöhetett ez a kiállítás, és hálás köszönettel tartozunk a Vámospércsi Női Nemzetközi Művésztelep nagyváradi lakosú tagjainak. Köszöntöm az itt megjelent művészetkedvelő érdeklődőket, továbbá nem utolsó sorban, Vitézi Rendünk megjelent tagjait. Régóta érvényes, de még ma is aktuális statisztikák szerint a külhoni turisták harmadik legkedveltebb magyarországi célpontja Hortobágy. A Hortobágy a magyar táj embert megfogó végtelensége, különleges állat- és növényvilága, a hazai kapcsolódó emberi életforma történelmi öröksége már régóta ihlető erőt jelent minden művészeti ág számára. A Hortobágy Európába való bevonulását 1900-ban a párizsi világkiállításon Tóth András (Tóth Árpád költő édesapjának) „A pányvavető csikós” szobra jelentette. De a század elején a téma kimeríthetetlenségét fémjelzik Iványi Grünwald Béla, Edvi Illés Aladár, Glatz Oszkár alkotásaik. Aztán Haranghy György fényképész filmet forgatott a rónáról: A „magányos cédrus” Csontváry Koszkta Tivadar a Vihar a Nagy-Hortobágyon c. alkotásával hívta fel az alkotni vágyók figyelmét. A művésztelep születése a szecesszió világához kötődik. A hivatalos kultúra kiüresedő értékeitől való elfordulás, az új szellemben alkotni kívánó művészek egymás keresése, az együtt dolgozás, iskolát eredményező programszerűsége Magyarországon megteremtette az alkotótáborokat. 1928-ban ezt felismerve Boromisza Tibor festőművész is, (aki már 1927-ben járt a Hortobágyon, ott élt a pásztorok között, s vásznaira örökítette a sík világát, a pásztor élet számos jelenetét) megszervezte, Hortobágyi Kolónia néven az első művésztelepet, Káplár Miklós és Maghy Zoltán festőművészek közreműködésével. A festő trió hatására indult a pusztába Medgyessy Ferenc szobrászművész, s a modern honi plasztika nagy értékét teremtette meg hortobágyi trilógiájával (Bika, Pányvavető csikós, Komondor). A külföldieket is ide vonzotta a róna terjedő híre: Höllering német filmrendező Móricz Zsigmond eredeti műve és forgatókönyve alapján a Komor ló című filmmel adózott a Hortobágy életének. Ez a művelődés- és művészettörténeti nagy pillanat máig hatással van, a mai Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelepre és büszkeség tölti el, a nagy előd, a Hortobágyi Kolónia megalapítása. A művésztelep fennállásának folyamatosságát tekintve háromszor szakadt meg, a II. Világháború. 1964-ben már csak Maghy Zoltán volt életben, mint alapító egy olyan közösséget hozott létre, mely tagjai közül azóta is rendszeresen alkotnak a Hortobágyon. Ekkor már a telep nemzetközivé vált, Tilles Bé1a vezetésével, azonban szponzorok hiányában ismét hét évre bezárta kapuit. 1982-2000-ig ekkor már Hortobágyi Alkotótábor Alapítvány néven Égerházi Imre festőművész vezetésével és az Arany Bika támogatásával működött. 2001-2002-ben Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep Alapítvány Burai István festőművész vezetésével, majd 2003-2009-ig H. Csongrády Márta vezetésével és a Civis Zrt. támogatásával működött. 2009-ben a művésztelep ismét bezárta kapuit, de 2012-ben újra élesztettük, immár más néven, de a Hortobágyi Kolónia 1928-ban alapított művésztelep utódjaként jómagam közreműködésével, és a Hortobágyi Önkormányzat, valamint a Debreceni Önkormányzat támogatásával a ma is működő, alapításának 96. évét magának tudható Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep Egyesületet. Művésztelepünk büszkén ápolta a Franciaországban, St. Michelben működő táborát 1989-2008-ig, melynek vezetője, szervezője Égerházi Imre volt haláláig 2001-ig. 2001-2008-ig ezt a vonalat is én vittem tovább. Kedves Tárlatlátogatók! A táborok fő varázsa a barátság, a barátkozás, a magyar nyitottság. Az alkotók, valódi nagykövetei a régiónak, hiszen művészetükkel egyetemesen hirdetik azt a harmóniát és nyugalmat, amelyet a hortobágyi táj áraszt magából. A helyben való alkotás mindig erősíti a kapcsolatot az ott élő emberekkel, tehát az alkotótelep nemcsak a művészek közötti baráti kapcsolatnak, személyes együttlétnek és közös munkának a szerencsés formája, hanem a helyi közönséggel, emberekkel való kapcsolat iránt is nyitott. Mint láthatjuk jelen kiállítás anyagában is a tábor művészei az ábrázolásmód tekintetében széles spektrumon helyezhetők el, az eredendően és alapvetően tárgyias ábrázolásmód a klasszikus realizmustól a pop-art-ig. Ez a kiállítás anyaga 2002-ben készült, és jelige: a TŰZ. Bár a hivatalos tematikája a tábornak „Itt járt Petőfi Sándor” volt, a természet ebbe is beleszólt. Tűz ütött ki pusztában, ahol éppen két fotósunk javában dolgozott, a szemük láttára, szinte „égett a talpuk alatt a talaj”. Ők hívták ki a tűzoltókat. Természetesen a látvány megihlette a művészeinket, de ugyanígy ihletet adott a Tisza, Tisza part látványa is, ahová minden évben egynapos meghívást kapunk a Tiszafüredi Önkormányzattól. De megjelenik Petőfi gólyája, a viharzó nádas, a végtelen pusztában a hortobágyi istállók és gémeskutak, a Petőfi Úti leveleiben rajongóan megíródott végtelen út valahová vezet, fekete könnyek, melyek a tűzvész miatt hullanak, egy balladát egy lóról, a száraz ágon strázsáló puszta őrét, egy nemegészen földi lovat, a fönséges és egyszerű pusztát, ahogy Petőfi látta, a csodálatos, nem mindennapi daruvonulást, madárlesből ihletett díszes pagodát. Míg 2009-ig minden évben február 15-március 15-ig két kurzusban 25-25 művész alkotott, akár mínusz 20 fokban is, a korábbi kívánságokat figyelembe véve – „látni a nyári Hortobágyot’ - 2012-től nyáron rendezzük meg a művésztelepet. A művészek összetétele, a munkák technikai, stílus-, látásmódbeli és alapvető tematikus karaktere nem igen mutat külön is kiemelni érdemes eltéréseket a nyári és a téli időszakok között. Természetes módon azonban a képek, grafikák, fotók stb., hangulata észrevehetően alkalmazkodnak az évszakos jelleghez. Az itt bemutatott alkotásokon észrevehetjük a modern felfogásban megújított hagyományokat, a táj és az ember kapcsolata, az alföldi típusok ábrázolása azonban továbbra is a középpontban áll. Az új művészi felfogás egyszerre közvetíti a magyarságélményt, és hoz létre úgynevezett szabadság metaforákat. A tábor életében szinte kezdetektől fogva dolgoznak szép számmal fotósok is. Őket sem kizárólag az ezerarcú táj esztétikuma ragadja meg, rendkívül fogéko- nyak az ottani emberek sorsa iránt is, hitelesen, intenzíven mérik objektívjeikkel a róna mélyrétegeit. A táj végtelensége, állandósága a megállt időnek, az örök értékeknek a folyton változónak a kifejezője. Ezt a művész hungaricumot Japántól az USA-ig nagy érdeklődés övezi. Mellette több európai országba viszik el a művészek az alföldi táj és lélek hírét. Tisztelt Látogatók! Egyesületünk célkitűzései között szerepel az anyaországi és határon túli művészek közötti kapcsolattartás. Ars poétikájában szerepel a határon túli magyar nemzetiségű alkotók támogatása, művész és kiállításcserék megszervezése. Ennek a kitekintésnek egyik fontos állomása ez a mostani nagyváradi kiállítás. Köszönöm, hogy meghallgattak! H. Csongrády Márta fotó- és képzőművész, az egyesület elnöke
Nagyvárad, 2023. október 4.
======================================================================================================================================================
========================================================================================================================================
Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep 2023. Úgy tűnik, nemes támogatók – Debrecen, Hortobágy, Tiszafüred – nagylelkű figyelmességén túl egy ilyen régi, szép kort megért, negyedszázados résztvevői művésztáborban a főszervező, elnök – H. Csongrády Márta – mérlegelő, leleményére is szükség van. Tucatnyi új (régi új) felfedezettjével dúsította fel a művészkolóniát. Ennyi, s ennyifajta izgága, türelmetlen, ötletektől izzó zseni-fival a 10 nap során meggyűlik a baj, de mikor villantaná meg oroszlánkörmét az ifjú titán, s mikor mordulna a vén bölény, ha nem az alkotó ihlet hevében – vagy éppen híján. A hét végére most is kiforogta magát az alkotótábor. Minden művészben győzött a szigorú művészi arányérzék, becsvágy és becsület. Kitettek magukért. Küzdöttek, sokszor napokon át, keservesen, hogy lejussanak az épp idei mű hűvösen fakadó kút forrásához. Láttam, éreztem ezt a feszültséget, élveztem s féltem időnkénti felfakadását. Megindító, s megvilágító volt látni, hogy forradt egységbe a más-más erők széttartó vektora. S mikorra már-már egyesületté vált volna, órák-percek alatt szétbomlik, hogy jövőre – a törzstagokra támaszkodva – újra összejöjjünk. NAGY MARCELL a képzőművészeti egyetemet idén befejező, díjnyertes debreceni festő „Hortobágy”-triptichonja más-más idő- és ideg-fázisait veszi sorra a 9-lyukú hídnak. Fent a virágok-madarak-vízinövények friss érzékekkel felfogott, s felfokozott színforma-rezüméje, középen a más-más napszak alapszíne alá sorjázó 9 tojásanzixe a tájnak, lent az ember által összezavart szoció-háló. Az ifjú mester stációi a keleti megvilágosodás útján. Káldea-Suméria féle 6 ezer év megfejtetlen kísérlete. NAGY ELŐD az ellenpólus, 82 esztendős Munkácsy-díjas Virágcsendélete a hagyomány sugallatával tömör Világképletet is magában foglal. A részletek nem húzzák össze a témát, inkább tüzes szín-orgiákba sűrítik a végtelen asszociációs bázist. A Czóbeli- Kmetty mesterek által taposott ösvény újra-felfedezője Előd. Finom egyensúlyt teremt a robbanásig telített részletek részeg bűvöletében. CHANDROMATIDOU BARBARA Lovak képlete mintegy célba veszi az ősi platoni ló-idea dilemmáját. Egyrészt a ló-család hármasa, másrészt az „állatorvosi” ló bordákig átvilágított lényege. Barbara, neves szobrász-atyja vonalán, másrészt önnön keramikussága kutatóárkában emberi viszonylatokat lel akárhol. Nőies érzékenységgel képezi le a hortobágyi sűrű-szerves égi-földi régiókat. Játékosságot csempész a csikó sörényes-farkas figurájába. GÁRDONYI SÁNDOR párja, egyetemi társa, linóleum-metszetet készített itt Petőfiről, betyárok körében. Szinhely: a csárda. A linó-technika fordított és szövevényes világa pazarul kifejezi mind a költő, mind a színhely egybefonódó dilemmáját. A tiszta arcvonású költő kiemelkedik a cifra nyomorúságot gubancos bogáncsosságában megjelenítő örök magyar sorsú „szegénylegényekéből” kitűnő summa. VIZI JULIANNA pácba merítette az időt. A „Kövületek” felnagyítja, lerögzíti bomlottságában, kaotikus mélységében leköveti az évmilliókban néhány elődünket, az ős-csigákat. Frissiben, fiatalosan szembesülünk ős-létünkkel. Lépegetünk lefele körkörösen a csigalépcsők fel-lekanyargó lét-létrafokain. Ez a szín, két irányú okker jelzi a romlékonyságot és az örökbecsű óaranyat. S az a rejtélyes középpont! H. CSONGRÁDY MÁRTA enigmatikus képén – Várakozás – játékos végzetességgel kapcsolódik bele az idő-tematikába. 3 pásztor, gulyás vár – valamit. Ünnepi, mindennapi pózban, klassz öltözetükben, ünnepélyes glédában, bottal súlyban. MIRE VÁRNAK? Előttük – szemrevételezik – hosszú, kivehetetlen, de kétségtelenül előhömpölygő barmok hosszú drapp-bőrű sora. Még a karám léceibe zárva, belül a füvön. MI IS VÁRUNK! Á. TÓTH JÓZSEF hortobágyi „Aszály” sorozatából: három minőség pusztulása. A csatorna falába épített kövek alapélménye az élettelenség, a puzzle-szerűen megrepedezett meder, a föld már megadja magát az aszálynak. Szenzációs ötlet: az ember-megfigyelőig visszametszeni a tragédiát. Az ember is – a természetet imitálván – elveszti súlyát, elevenségét. Száraz árnyékként vegetál. De még mindig: ő az utolsó szemtanú! PÖLZMAN PÉTER Armageddon – Tűz a Hortobágyon: A tavalyi védett puszta első tragikus pillanatai. Péter a túloldalról rögvest érzékelte a megbúvó parazsat, vékonyan kojtorgó füstöt. Hisz felvont foto-fegyverzettel épp zsákmányra lesve várakozott. Ő értesítette a mentő csapatokat. A művészet praktikus haszna. Már elmenekült az állatvilág. Torzonborz óriás emelkedik láng-központjából az Égbe. Elszenesedve mered a vakitó világosból menedékház. Történelmi pillanat. A tettre kész tudást magához rántotta a szerencsétlenség szerencsés pillanata. SZAMÓDY ZSOLT „Ötösfogata”: mindaz a feszültség koncentráltan jelenik meg a hat főszerepben, mely az ilyen produkciók sajátja. A csikós-hajtó vijjogó kiáltása, a gyeplőt tartó kéznél hatékonyabban irányítja a vágtázó állatokat. A lovak idegzete, arckifejezése engedelmességében átveszi a férfi akaratát. Zsolt három ellentétes mozgást (lovak, ember, produkció) remekül egybehangolja. A szájban, mely a latinban világ is (os,orbis). AGÓCS JÓZSEF: „Gulyás menekülőben” Ti. kamionra hajtották volna a szürkemarhákat, de az üldözőből üldözött lett. Kivételes pillanat, kellő századmásodpercben exponálva. A tornamutatványon túl érdemes a gulyás összeszorított száján megpihennünk. Az állat roppant túlerejével szemben a bot mit sem ér már. A gondban lévő ember menekülvén gondolatába kapaszkodik. WEI XIANG: Szürkemarha: Klasszikus kolosszális tömb. A monoton szürke égbolt előtt-alatt villognak a gombosan meredő szarvak, árnyékában les az átütő szem, szimatol a nedves orr. A gazda, s a szegényes háttér nem játszik szerepet, viszont az előtér lándzsás nádszálai dinamizmust visznek a kompozícióba. Ennek a betonköves világnak el kell viselnie a bikapatákat. SZEKERES JÁNOS: a híres természetfotós a „Darvak ébredése” c. képe megdöbbentő csendes jelenetet ábrázol. Többezer daru vár valamire. Alighanem arra, hogy megjelenjen a Nap korongja. Akkor indulhatnak zsákmányra-útra. Addig: pár percnyi silentium, csendes állapot. A fotós mester kileste ezt az ürességében döntő pillanatot. A darvak mindentudása is a semmire irányul. SZABÁN GYÖRGY: felfedezte egy 1790-es magyar kerámián az ősi chiffre-ket, titkos és közismert jeleket. Olyasmi volt ez számára, mint a 6000 éves sumér tatárlaki korongok. A neves keramikusművész formakincse útirányt kapott. Jelenlegi HORTOBÁGY akriljai is ezt a formatitkot kutatják, s a szépség alapjeleibe (mértani variációk, amorffá stilizált puszta-kombinációk) őrzik a 3 alapértéket. Isten, Haza, Család. BAI XIAOWEI: kínai művész a magányos gólya motívumát hosszú meditáció során fejtette ki. Ahogy Petőfi csodálattal sorjázta a gólya erényeit, ugyanúgy a távolkeleti festő. Szinte fekete-fehérben a manicheus jó-rossz őselvet demonstrálja. Végtelen magasan az emberi világ fölé emeli. Igazi keleti művészi trouivalle az óriási fa sokemeletes lombsátrának egyre szuggesztívebb, átéltebb modellálása. Ez a fa maga a világ, benne lakik a teljesség. FERENCZI ISTVÁN: az elmúlt években nagy történelmi tablókat hagyott itt. Királyok, ősök, családi elődök, eredeti lovagrendek emlékeit. Most, úgyszólván lényegre redukálódva egyesegyedül a 9-lyukú hidat formázta meg, környezetét a legabsztraktabbra tömörítve. A fenti sötétben végigfutó tüzes folyam utalás a lecsapó tűzvészekre s bíborló égi seregekre szintén. Miként a folyam folyamatosan nyeli mélységeibe jót-rosszat. Tisztit és örökít. FERENCZI IMOLA: szokása szerint túlfokozott színekkel ad hangot lelki feltöltődöttségének. Az estből csak a lemenő Nap kozmikus hatalma izgatja. Egyrészt a szertesugárzó lángcsóvák és örvények, másrészt ellentétük: a mindent előbb-utóbb elnyelő ősi sötétség. Imola nőisége magas frekvencián rezonál világunk eme legegyszerűbb, legnyomasztóbb gyönyörűségeire. FERENCZI ANETT: leányuk, a tábor legifjabb tagja egyrészt a tiszafüredi múzeumot tapogatta le, másrészt – apai példákon buzdulva – a természet természetfölötti jeleneteire összpontosított. Hiszen hullámzó tüze (avagy hajladozó árvalány-mezeje) egyaránt őselemek titkait kutatja. Óarany-okker alapon izzik a terjedő fehérség, mely átszövi a mélykéken áradó egeket. VITALIJ PRIZANT: ukrán művész. Szívem szerint a körfolyamat végét magyaráznám képébe. A Nap-szerű központban a körbecikázó fecskék (vagy a Krisztus-jelkép halacskák) hazatalálnak a békébe. Mesteri a körkörös kép: mandala-színgazdagsága, s a körkörösség befejezése. Mindenesetre nem tudjuk, mi végre jutnak a torlódó ember-hal-fecskék? Serpenyőbe? Szabadba? VLAGYIMIR HOLISKOV: háborúra gyanakodnánk, pedig nem. Ez az ukrán Gyilkos Tó. Erdők maradéka, szálkássá töredezett törzsek. S a végtelen horizont. Sivár világ. Minden utána következő pusztulást vele involválunk. A háborúnak ez az iszonyata. Mindent bemocskol előre és visszamenőleg. A lényeg, persze, a magányos-meglepett ember beleveszve a hajnal ragyogásába. Víz s levegő különösen tiszta színe. CLEMENS BEUNGKUN SOU: Koreából kötött ki nálunk. Elszánt abszolút művészegyéniség. Nagyméretű tábláira az ő belső lenyomatú pusztai tájait tussolta. Megátalkodott tus-művész, mint feleségem. Koreai dacára teljesen a bécsi klasszikusok hatására alkot. Zengett körülötte Mozart, Beethoven. Színeket, dallamokat, jeleneteket visz nagyopálos, Lorenzettire hajazó kompozicíóiba. Minimal, folt artja gazdagítja a táj képzeteit. SOMOGYI LÁSZLÓ GÁBOR: ismét beletalált Hortobágy absztrakt lelkületébe. 4 gémeskút a kellő ostorral, kolonccal. Csakhogy nem stimmelnek a gémek. Hiába, nem hiába a három elütő szín. Gyanakodtat bennünket: a háttér ég hasonlóan elüt. Bár a hangulat: „felhők fekete nyája/ legelt a borsózöld vízen.” S a kutak körüli mezőkben is más az aranyozás. Az Ég valóságosba-játszó. De irritálóan irreális. Közelit az apokalipszis veszedelmesen lecsapó egéhez. Látomássá érlelte László. SÜTŐ ÉVA: „Európa Hortobágyon” a nem-politizáló festőnő, mellesleg alaposan odamondogat Európának. A 9-lyukú híd elé klasszikus bika-táncoltató pózban piruettező gömbölyűmellű amazon a feldühödött (orrán szöget fúvó) bikáról szétrúgja a környezetét. Röpködnek a kalligráfia mozaik-darabocskák. Végül is, sértetlen egységben hiába próbálta Éva megőrizni Európát. A történelmi szükségszerűség felülírta a művészi célt. NÁNÁSSY BARNABÁS: A róna (vagy mit tudom én?) a telihold uralkodik a kép-térben. De mi mással is vívódott 1 hétig, elvetélt vázlatok garmadáin – a kabai úri betyár, ha nem a sötét Hortobágy örök rejtélyeivel? Szinte zsong a gyerekkori éjek bokra, vize, zsombékja. Minden lila folt, fekete torzs-szál hangokat hallat: békát, hódot, csikót. Csak le kellett ereszkedni a „múlt kútjába”, s áradt az ősmagyar puszta. Csodálatos ereje van a 23 alkotó egységes kiállításának. S míg ezt szemlélik és gyönyörködnek benne, hadd ajánlja figyelmükbe a megnyitó szerzője… Dr. Turai G. Kamil, művészetfilozófus Hortobágy: 2023. július 26. ========================================================================================================================================
TISZAFÜRED –HORTOBÁGYI TÁBOR 2023. július 19. Minden kiállítás más-más kihívásokkal teljes. Tavaly a tavalyelőtti anyaggal szembesültek az alkotók. Most a hortobágyi tábor elmúlt 30 évéből állt össze egy válogatás. Úgy illő, háború okán, hogy kiemelkedő arányban szerepelnek ukrán alkotók. Szinte véletlenszerűen jelen alkotótársaink közül négyen (Pölzman Péter, Á.Tóth József, H. Csongrády Márta, Somogyi László) ékeskednek a paravánokon. A többiek újdonatúj élményt jelentenek jelenlegi meghívottoknak. H. CSONGRÁDY MÁRTA: hortobágyi motívumokkal a háttérben empatikus ló-pszichográfiát ad. Szinte felrobban Nap-kitörés aranyveresében az ég. A ló-fejben a menekülés ösztöne. Sörény, s farok borzoltsága utal a zaklatott állapotokra. HÉZSŐ FERENC: a vásárhelyi festőiskola nagymestere, e képén – „Csapás a nádasban” – is felvillantja stílusművészete kettős sajátságát A szériaszerű megunhatatlan ismétléseket – nézzük a nádszálakat, bokrot, füvet, esőszálas levegőt – és ezzel átellenben, contrapuntban a hirtelen hasadásban kulminálódó meglepetést. VITALIJ PRIZANT: aki jelen van most is, pár éve – még a háború előtt – hagyta itt ezt az előjóslatos ukrán portrélovasát. Égő, szétbombázott puszta, csupa aláaknázott akadály a talaj. Jól kifejezi a történelmi távlatot a cím: „Küzdelem”. GULZSALMAL TAGENOVA: Kazahsztánból tömör Hortobágy-summát ad. Falu, templom, 9-lyukú híd, csorda, gólyák. De mindez számára nem puszta, hanem színpompás mesevilág. Az ég keleti bazár-színeit megosztja teremtményeivel. Jut ide-oda: a marhákba, gólyákba, pazarló-pazarul. MIHAIL DOVGAN: is előre utal, sugall a jelen Ukrajnára. FÁ-ja – minden ízikje robbanásig feszül, alig valami tartja össze a szerves egységet: fáj! Ezek a zománcos töredék-képzések viszont élő idegekkel telitettek. Az elrontott, felrobbantott szerkezet szervesülni fog: érzékeny FA lesz ismét. ANNA PRIMAKOVA: „Pusztá”-ja lényegére fosztja a pusztát. A remegő forró levegőben a délibábos felhők épp oly ruganyos kábasággal gomolyognak, mint lent a csikók, lovak. A száraz fű csokorba fogja e lazúros lények sziluettjét. ÉGERHÁZI IMRE: e nagyhírű művésztelep áldozatos-áldott vezetője 2 évtizede halt meg tragikus balesetben. Mindkét – Honfoglalást megidéző „Csodaszarvasos” – képén szőnyegszerű szövéses két dimenzióságban terül elénk nemzeti hőskölteményünk jelkép-sorozata. Tarsolylemezeink, táltosaink alap-ábrái, szarvaikkal-agancsaikkal erőt és reményt demonstráló lelkes állataink. S a mindig előre és felfelé törő harcosok, akik meghódítják a lágyan hömpölygő dombokat, pettyesben buborékló országot, a Hazát. HORVÁTH KATALIN: néhány éve megrázott világárva fájával. „Lebegése” más felkavaró élményt oszt meg. A tavirózsa-levelek, sás-nád a vízben tükröződnek, de alulról – figyeljük meg – örvényelve támadja nyugalmunkat külső veszedelmes áramlat. Ez rémít minnyájunkat. DARIUSZ HANKIEWICZ: Idén nem tartózkodik köztünk. „Méhes”-e a feszes szerkezetű lényegre-törés remeke. Sem az Ég színjátéka, sem a gyep villódzása nem tereli el a figyelmünket a témáról. Többtucatnyi lovon uralg az egyszem ember. Beszivárognak lentről beszédes fűtorzsok, fentről felleg fény-árnyéka – de alapjában magunkra hagyva élünk. PÖLCZMAN PÉTER: a tavalyi pusztai tűzvész felfedezője s első leképezője itt még bikát ugrat: GYERE MÁR! De talán nem is bika ez: ökör. A gulyás konok akaratának s a láncnak kell érvényesülnie. CSONGRÁDY MÁRTA: „Büszkesége” nehezen eldönthető: melyiké? A gulyás ugyan szűrében ragyog, de valójában a hatalmas állat uralja a kép terét. Bedől óriás szügyével, alólról fotózva…Egykedvűen jelzi, ki az úr! SZABÓ VILMOS: Zilahról a mezőgazdasági szerszámok avatott komponistája, kombinálója. Itt a téli rombolásból éledt rekvizitumokat sűríti be régészeti kutatóárokba, míg fent az itt világított fa a végső rendre mutat. BALÁSI CSABA: „Ünneplőben” királyi állhatatossággal képviseli az ősi rendet. Rezdületlen szigorú arc, összeszorított szem-száj. Múltba mutat fel a toll, pitykés zubbonyból aranyosvégű pásztorbotot szorít a kézfej, a másik jelölő sípot. OLESZ FIGOL: „Darvak” festménye állva-röpülve izzítja fel főszereplőit. Ezek a madarak az esti pirholagos tóba ütik kutakvó fejüket-csőrüket. Egybeillesztik igy ég kobaltját, alkony pirosát, éj feketéjét. MARIJA KARELINA: „Szamárkórója” valójában „Héjakút mácsonya”. Viszont pazarul ütközteti az orosz művésznő a vajszín háttért a konok vasszürkékkel. Megint más antinómia a rózsaszín virágú bogáncs meg az élesen meredő levelek vitája. OLES FIGOL mester felesége OLGA HUCK - FIGOL: megelégedett egy műtermi virágcsendélettel. A tűzliliomok, s muskátlik belevesznek megbékülve tartók és levelek méregzöld özönébe. Mentőhajó a virágcserép, kiladikáztat az ukrán vészből. NARGIZ ALIBEKOVA kis tanyáját Rudnay Gyula is festhette volna. A kazah művész meleg otthonosságot teremt nosztalgikus tájazatában. Jól adja a hangulatot tó-tehenek-léckapu és lecsapó zöld fűz négyese. SOMOGYI LÁSZLÓ GÁBOR: „Varjak a Kadarcsi csárdánál” kettősen hajtja az időt: a szalmabálák pörgettyűiben és a varjak követő szárnyalásában. Ehhez még hozzáképzelhetjük az ég felhőcsomóinak jobbra-tartását. S kész a harmónia! BODOLAI FERENC: az USA-ból hazavergődve igy detektálja a pusztát: sematikus zöld-cinóber föld, átlagos felhőtakaró. Közbül pedig igazán a hegyvidéki embernek a vágyvezérelt dombok vonulata. Ládák, silók, rekeszek. ALINA SLAVGORODSKAYA: hiába festi a békés hortobágyi tájat, idegeiben dübörög – 4 éve – a háború előérzete. Megkövülten csakazértis legelnek a lovak az égszakadásos tanyaudvarban: minden megindult, ahol semmi keresnivalója. És ez még csak a kezdet. De már a vég! GAÁL ANDRÁS: a monokróm konceptuális festészet erdélyi mestere. Jelen képén – „Vihar a pusztán” - természetszerűleg korlátozta magát egy színre. Ez az egy viszont ezer árnyalatára robbant a vihar révén. Vidám mogyoróbarnát is maga mögött hagyva. MADARÁSZ GYULA: jólesik téli csendéleteit nézni. Tasizmust is felidéző lombok, lélekvezetőként 3 varjúmadarak, alapjában véve ez a kép is monokróm, mint Gaál Andrásé. Nyáron persze vidorabb volt. KOZÁK ALBERT: „Hortobágyi hullámok” egészen szabályos, hagyományos. Egészen a nádasig, a 9-lyukú hídig. Az előtérben viszont alighanem fotómanipuláció részesei vagyunk. Vagy nem? (Nem!) Lehetnek ilyen pávafarok-minták az olajfoltok? (Ritkán!) OREST TSYPKO: „Gulyás”-án tolonganak a marhák. Egy-egy külön égdarabot döfködve szarvukkal. A gulyás ura a helyzetnek: hagyja őket tolakodni. Feje égig, lába földig ér. A kis kék pocsolya Máriakép gúnyájából ered. Természetesen ez az ötletes válogatás csak egyike a lehetséges múltidéző antológiáknak. Főleg Ukrajna szőtte át a tematikát. Ráadásul meglepő- megrázó aktualitásokra, előérzetekre bukkanhatunk. Ne legyen hát bennünk hiányérzet, ha egynémely alkotásunk most nem került ki a paravánokra. Van még idő, telik a Káplár Miklós alkotótábor sokévtizedes festészeti-fotóművészeti hagyatékából! Dr. Turai G. Kamil, művészetfilozófus
======================================================================================================================================== Április 20-án, csütörtökön 17 órakor az idén 96 éves Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep alkotásaiból nyílik tárlat a Bajcsy-Zsilinszky utcai Egri borozóban https://www.dehir.hu/kultura/hortobagyot-idezi-meg-az-uj-debreceni-tarlat/2023/04/19/ Hortobágyot idézi meg az új debreceni tárlatSzerző: Dehir.hu | info@dehir.huKözzétéve: 2023.04.19. 10:04 | Frissítve: 2023.04.19. 11:23 Debrecen – A művésztelep alkotásaiból kerül válogatás a falakra a Bajcsy-Zsilinszky utcai borozó galériájában. A pincében pedig Petőfi szellemét idézik meg. Az idén 96 éves Hortobágyi Nemzetközi Művésztelepen született alkotásokból válogat a Bajcsy-Zsilinszky utcai borozóban április 20-án, csütörtökön 17 órakor nyíló tárlatra H. Csongrády Márta. A három esztendeje Csokonai-díjjal kitüntetett fotó- és képzőművész muzeológusként és etnográfusként végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Harmincöt évig a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézetben dolgozott mint tudományos munkatárs. Megalapította a Kenézy Galériát, valamint szervezte a DOTE Gyermekklinikáján alakult Baby Galériát. A Vámospércsi Női Művésztelep és a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep vezetője 2003 óta, azaz idén éppen húsz esztendeje. Sűrű program várja a közönséget ezen a napon a borozóban, a történelmi hangulatú pincében ugyanis Petőfi szellemét idézi meg a Pincelíra sorozat következő alkalma: a május 27-ig látható tárlat megnyitóját követően 19 órától.
========================================================================================================================================================
========================================================================================================================================================
Halász D. János DEMKI igazgatója
Erdei Sándor művészeti író
A Hortobágyon tartalmas a semmi (A Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep kiállításáról)
Azt olvastam valami szórakoztató csízióból, hogy egy képíró festett a pusztán egy kis széken ült, vásznát a stafelájra, a képállványra feszítve, talán az eget festette vagy a gémeskutat, mindegy is itt, s oda settenkedett mögéje egy napcserzette pásztor, a botjára könyökölt, hunyorgó szemmel nézte a festékes jelenetet, majd a végén így szólt, leginkább csak önmagának: - Hát baráték, mindenre van ember.
Vannak még ilyen történetek. Egyszer egy képzőművész megkérdezte az állattartó parasztot:
Zsögödi Nagy Imre a legnagyobbak szintjén forgatta z ecsetet, s egyszer lefestette a szomszéd tehenét. S amikor eladták mind a kettőt, a képet is és a tehenet is, a szomszéd nem értette, hogy az emberek hogyan adhattak több pénzt egy festménytehénért, mint egy igazért.
A Hortobágyra hosszú évtizedek óta szervezett formában jönnek festeni, fotózni, netán szobrászkodni nagy messzi országokból is. Kíváncsiak a képzőművészek a magyar kovbojok életére, érdekli őket a róna növény- és állatvilága. Jönnek a honi és külhoni képírók - festeni a nagy semmit. Nem is értené az ember a jövetel okát, ha nem tudná, hogy a pusztán nagyon tartalmas a semmi, és hogy nagyon sok van a semmiből, olyan sok, hogy az már nem semmi. Az már valami.
Egyébként a hosszú évszázadok során senki nem akadt, aki azt gondolta: milyen ragyogó piktorális téma ez a Hortobágy, jó lenne lefesteni. De aztán jött majd’ száz évvel ezelőtt három ecsetművész: Boromisza Tibor, Káplár Miklós és Maghy Zoltán, akik azt mondták: mégsem olyan kietlen ez a puszta, van ennek némi kiessége. Könnyű felfedezni a festői szépet mondjuk a Hargitán, de becsülete lesz annak, aki itt, a huzatos semmi közepén megtalálja a szépséget. Egyre jobban serkentették-kusztonyozták magukat és egymást, s így hozták létre az alkotótábort. Hat év múlva lesz ennek száz esztendeje, gondolom, nagy torcentenáriumot ülnek majd azok, akik élnek akkor. 1928 és 2020 között 345 grafikus és festő, szobrász és fotográfus fordult meg itt a gyepet taposni, az ördögszekeret kergetni. Ez a negyedfélszáz alkotó 27 országból pályázott ide, természetesen a honi magyarok voltak legtöbben, őket követték számban a külhoni magyarok, majd a környező országok világleképezői következnek sokaságban. Ám – láss csodát! - olyan távoli, egzotikusnak csúfolt hazákból is érkeztek, mint India, Japán, Kína és Kolumbia.
Legújabban Bakó Endre debreceni irodalomtörténész írt nagyon érdekes tanulmányt arról, hogy milyen volt szépirodalmunk Hortobágy-képe. Voltak, akik romantizálták a pusztát, az itteniek életét (például természetesen Jókai Mór), mások éltek a gyanúperrel, s eljöttek ide, mint tette Zsolt Béla budapesti újságíró is, aki mély, gazdag riportban világított rá arra, hogy bizony a Hortobágy akár az elmaradottság jelképe is lehetne. Az itteni emberek sem angyalok, hanem emberek, akik jók is, meg rosszak is, mint bárhol a világon, s bizony eléggé szegények. S még a szabadságuk is töredékes, be vannak a pusztába zárva, oda láncolva a jószágok mellé. (Ihlet a rónán – jut eszembe Arany Lajos könyve is, amely a hortobágyi művésztelep históriáját írta meg), a majdnem százéves időből negyedszázadot, leginkább azt, amikor Égerházi Imre ált a telep élén.)
Kisebb jubileumát éli a művészközösség, a főnixmadárként újjá és újjászülető telep immár tíz éves. Tíz éve szervezi-irányítja a munkát az alapító H. Csongrády Márta fotó- és festőművész, aki tetemes művészetszervezői munkát fejtett és fejt ki. Korábban vezette a hajdúszoboszlói Cívis Művésztelepet, s immár húsz éve annak is, hogy ő áll az élén a vámospércsi Művész Nők Nemzetközi Alkotóközösségnek.
A Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep Egyesület (ez a hivatalos neve ennek a szerveződésnek) első tábora 2012-ben zajlott Hortobágy lakosságának és önkormányzatának jóindulatára építve. A telep a 2018-ban 90 évet maga mögött hagyó nemzetközi kolónia nyomdokain, annak hagyományait folytatva, céljait vallva tevékenykedik. A nagy múltú alkotótábor annak köszönhette népszerűségét, hogy folytatni kívánta az alföldi festészet hagyományait, megteremtette a magyar alkotók nemzeti és az európai s tengerentúli művészek segítségével a művészet nemzetközi egységét. Az alkotóműhelyeket, közösségeket tömörítő és nyilvántartó Symposion Társaság megítélése szerint hazánk legkvalitásosabb festőtelepe volt a hortobágyi, ahol számos Kossuth-, Munkácsy-, Holló László-, Kölcsey-díjas, alkotó dolgozott és dolgozik. Az újjászervezett Káplár-telep tagjai - ha jól számolom - az idén már tizedszer találkoztak. Közösséggé kovácsolódtak, s igen: plain air festenek. Ódon módon. Klasszikusan, ahogy régen a legnagyobbak. A plein air alkotói attitűd a 19. század második felétől jött divatba. A szabadban való festés feltétlenül segíti a látvány hangulatának megragadását, az atmoszféra megteremtését. Sokkal erősebb lesz így a mű kereteit kitöltő művészi valóságanyag. A pusztán a művész, ha akar, olyan egyedül tud lenni, mint a tengerfenéken felejtett búvár. A természet részévé tud válni. Ott kell lenni a természetben, mert ugye „mely nyelv merne versenyezni véled?”. A művész – ha úgy tetszik - a pusztába vetett kreatív létező, ám képei nem maradnak pusztába vetett ecsetszavak, azok a művészetbarát közönség elé kerülnek, láthatják sokan közel és távol. A művésztelep remek alkalmat biztosít arra, hogy a legkülönfélébb stílusú, módszerű és kultúrájú művészek barátkozhassanak egymás művészetével, fejlődjenek a toleranciában, az elfogadásban, a megismerésben, s hogy még nagyobbat mondjunk: a szeretetben. A hortobágyi táj tehát művészi alkotásokon objektiválódik, alaposan megfürdik az artisztikumban, növekszik a táj jó híre hazánkban és külföldön egyaránt.
Ezen a nyáron a következő magyar településekről érkeztek művészek a közös alkotásra, tizenkilencen: Debrecen, Kecskemét, Tiszafüred, Tatabánya, Salgótarján, Esztergom, Vámospércs. Jöttek tehát honunkból, s jöttek külhonból, úgymint Románia, Szlovákia, Ukrajna, továbbá érkezett még egy-egy piktorkövet két ázsiai országból, ezek pediglen Kína és Kazahsztán. Hát aztán?! – mondhatná valaki, itt csak magyar festők képei vannak. S igaza is van, mert a koncepció most azt diktálta, hogy rájuk: honi és külhoni magyarjaink munkáira helyezzük a hangsúlyt.
Ha szemügyre vesszük a képegyüttest, látjuk, hogy túlnyomó részben valóban a Hortobágy világát kívánták megragadni az alkotások, még a legelvontabb felületeken is pusztai a téma: Sütő Éva különösen egyedi alkotásán (Délibáb) nem a lebegő levegőtüneményt képezi le híven, hanem annak képvegytani képletét írja le. Ketten-hárman kamerával járták a síkot, pillanatfelvételeket készítve a mocsárvilág életéből, képcímeikkel antropomorfizálva a szárnyas faunát, másoknál az ecset és a festék voltak a hangok és szavak, beszélni a tájról. Szabad azért nemcsak bogáncsot és gémeskutat, pusztai pegazust és katángkórót festeni, de van az úgy, hogy ha kap az ember egy feladatot, az ihletre, tettre sarkallja, míg a határtalan szabadság esetleg leblokkol. Művészeink láthatóan örömmel, elkötelezettséggel láttak munkához. Némelyek az alföldi festészet jól ismert eszközeivel élnek, míg mások képi beszéde a francia impresszionizmust juttatja eszünkbe, gondolok itt Somogyi László Gábor miniatűr foltokból megalkotott felületeire, artisztikumban alaposan megmártva érzékeljük itt a róna atmoszféráját, hallani vélvén még a tücsökzsolozsmát is. Az alkotások textúráin megismerjük részint a Hortobágyot, részint magukat, a művészeket, hisz minden ecsetvonásuk leginkább róluk árulkodik – így tudjuk ezt a művészettanban is géniusz Goethe óta. Igaz ez még a fotóművészekre is. Kezdődik ez az önvallomás mindjárt a témaválasztással, s talán végződik azzal a hangulattal, amit a leképezett-megteremtett látvány üzen, sugall. Van, aki a puszta egyszerűségének pompáját mutatja fel, másikuk tekintete a kunkápolnási mocsár tavirózsáiban gyönyörködik, egy harmadik az égő puszta riadalmát ragadja meg, egy negyedik pedig a kútnál delelő bivalyokat ábrázolja (vagy inkább fejezi ki) realisztikusan. Emitt gólya strázsál egy kiszáradt fa tetején, máshol pedig éji álmából nyújtózkodik reggeli életre a táj. Megannyi megkapó látvány, hűséges látlelet a pusztatémáról és lélekönmagunkról. A művészetből tanulja meg az ember, hogy másként is szabad látni a világot, mint amilyennek a világ láttatja magát, másként, mint amely olvasat eddig a birtokunkban volt, az életlátlelet, a világolvasat annyiféle, amennyi ember van. Ráadásul és érdekességként: másként lát az ember, s másként az állat. Melyik az igazi kép a világról? Mi az igazság a mindenségről? Az a hiteles, amilyennek a karót nyelt filozófus látja, vagy amilyennek a szívével is gondolkodó, színorgiától részeg festőművész? S hol a boldogság mostanában? Mert ezt megmondani is a költők, zeneszerzők és festőművészek dolga. Akik jobbára azt mondják nekünk: a boldogság egyetlen akadálya a valóság.
Edgar Degas azt mondta, hogy festeni nagyon könnyű annak, aki nem tudja, hogyan kell, de nagyon nehéz annak, aki már tudja. Biztos vagyok abban, hogy a hortobágyi művésztelep tagjainak nagyon nehéz volt ezt a képanyagot létrehozni. József Attila nagyon szerette a képzőművészetet, készült is róla egy-két találó portréfestmény. Egy tárlatról azt monda egyszer: vannak itt színek, vannak itt vonalak, csak színvonal nincsen. Szerintem a kitűnő költő, „a szépség koldusa”, itt dobna egy hátast (hogy mai szleng nyelven fejezzem ki magam), mert itt nemcsak színek és vonalak, hanem színvonal is van. Köszönöm szépen a figyelmet.
(Debreceni Művelődési Központ, Simonffy utcai Közösségi Háza) (2022. 10. 17. Erdei Sándor) ========================================================================================================================================================
Turai Kamil művészeti író
========================================================================================================================================================
Dr. Puskás László Debrecen Város Alpolgármestere, H. Csongrády Márta művésztelep művészeti vezetője, Halász D. János DEMKI ügyvezető igazgatója, a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep Egyesület Főtitkára, Jakab Ádám Hortobágy Polgármestere Turai Kamil művészerti író megnyitja a kiállítást
======================================================================================================================================================== 2021. január 12-én nyilt meg a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep virtuális kiállítása. https://www.youtube.com/watch?v=zQBsyvSAtjg A kiállítók: Aby Szabó Csaba Magyarország Agócs József Magyarország Alina Slavgorodskaja Ukrajna Anna Primakova Ukrajna Balási Csaba Románia Bálint Zsigmond Románia Bazán Vladimir Magyarország Bodolai Ferenc USA Boris Kuzma Ukrajna Clemens Beungkun Sou Korea Dariusz Hankiewicz Lengyelország Drozsnyik István Magyarország Enes Levic Svédország Erdős Magit Magyarország Földessy Péter Ukrajna Grazyna Hankiewicz Lengyelország Gyurkovics Hunor Szerbia H. Csongrády Márta Magyarország Heda Vidmar-Salamon Szlovénia Hézső Ferenc Magyarország Horváth János Magyarország Horváth Katalin Magyarország Ilku János Magyarország Irina Kopeikina Lettország Irina Shuhk Moldova Józsa Lajos Magyarország Józsa Poppea Magyarország Marat Turgymbai Kazahsztán Maria Karelina Oroszország Mihail Dovgan Ukrajna Mihail Kopeikin Lettország Mihályfi Mária Magyarország Nagy Előd Magyarország Németh Andrea Magyarország Németh Zsuzsanna Magyarország Olesz Figol Ukrajna Olga Huck-Figol Ukrajna Orest Tsypko Ukrajna Pölczman Péter Magyarország Radmila Sofija Sijan Szerbia Salamon Árpád Szlovénia Sasha Pevse Ukrajna Slavco Medunic Bosznia-Hercegovina Sofia Fihol Ukrajna Stefan Kocka Szlovákia Sütő Éva Románia Timur Karim Lengyelország Vasyl Ivanchuk Moldova Vitalij Prizant Ukrajna Yaroslav Golubchik Ukrajna ====================================================================
Hajdú-Bihari Napló szerda, 2019. július 19. Puszta a művészek szemével MEGNYÍLT A MŰVÉSZTELEP ZÁRÓTÁRLAT
H. Csongrády Márta köszönti a művésztelep résztvevőit, a kiállítás megnyitón megjelenteket Akik most itt vagyunk, mindannyian szerelmesek vagyunk a tájba, Hortobágyba.Hortobágy jövőre is visszavárja a művészeket A résztvevők egy-egy alkotásából összeállított kiállítás megnyitásával zárult a művésztelep. Bíró Mária fagottművész szavai ezek, amelyeket a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep zárókiállításának megnyitóján mondott, majd hangszerén előadta a Zefirelli Rómeó és Júlia című darabjának egyik csodálatos számát. Hat országból, harminckét grafikus, festőművész és fotográfus tíz napon át merített ihletet a tájból, az itt élő emberek mindennapjaiból, a növény- és állatvilágból és alkotott a puszta falujában. Hagyomány, hogy a nagymúltú alkotótábor zárókiállítással fejeződik be, ahol a művészek egy-egy alkotásukkal vesznek részt, és a tárlat a következő év táborának megnyitásáig látható a Titi Éva Faluházban. A 2019. évi művésztelep zárókiállításának megnyitója szerdán délután volt. A táj örök, a művész változik – Egy évtizeddel ezelőtt 17 művésztelep működött Hortobágy tágabb környezetében, és ma sincs kevesebb. Köztük talán a leghíresebb a hortobágyi – e szavakkal kezdte köszöntőjét Cs. Tóth János művészeti író, aki azzal folytatta, hogy a táborok szabadságérzetet adnak a művészeknek, át tudják magukat adni a tájnak, ami itt különösen szép, továbbá termékenyítőleg hat a többi művésszel folytatott beszélgetés, filozofálgatás. – A szabad alkotás lényege, hogy az ember hagyja magát a tájtól, a síkoktól, a horizontoktól befolyásolni. Számos témát kínál a Hortobágy; a sík horizontokat, az élővilágot, a vadon élő állatokat, a lovakat és a Kilenclyukú-hidat. Érdemes volt megrendezni ezt a művésztelepet, jó volt a hangulat, a résztvevők szeretik egymást, kitűnő alkotások születtek, és dicséret illeti az önkormányzatot is a rendezésért. Gencsi Zoltán, Hortobágy alpolgármestere egy régi képpel érkezett a táborzáróra. – A hortobágyi művésztelep egyik alapítójának, Maghy Zoltánnak 1928-ban a pusztáról festett képét hoztam el és állítom ki néhány órára a zárókiállításon. Gyorsan eltelt a tábor és milyen jó, hogy most nem februárban vagyunk, mint egykor, a régi alkotótáborokban. Ez látszik az alkotásokon, a fényeken is. – Lovasnapok voltak; a ló és Hortobágy összefügg az embereknél. Sok festő festményében is visszaköszönnek – ezt már H. Csongrádi Márta, a művésztelep művészeti vezetője mondja. – A korábbi alkotásokat is végignézve nagy fejlődésen mentek át a hortobágyi művésztelep résztvevői. Látszanak az évek munkái. Aki 30 éve jár ide, természetesen már nem is úgy fest, a színvilága is más, másként látja a témát. A pásztorok, a lovak, a szarvasmarhák továbbra is szerepelnek a képeken, hiszen ez a Hortobágy. Azonban évről évre másként látják a tájat, pontosabban szinte ugyanazt látják, de változik a művészek belső világa, a viszonyulásuk a tájhoz, éppen ezért másként jön vissza az alkotásban. És ami nagyon fontos, táborlakók mindegyikében megragad mindig valami, amit magukkal visznek. Kovács Zsolt
Biró Mária fagottművész
Gencsi Zoltán alpolgármester
Dr. Cs. Tóth János művészeti író, megnyitja a kiállítást.
Dr. Cs. Tóth János művészeti író
Gencsi Zoltán alpolgármester Maghy Zoltán festőművész alkotását mutatja be -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sajtótájékoztató: 2018. június 26.
90 éves a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep kiállítás megnyitója a Kölcsey Központban 2018. június 30-án
Feledy Balázs művészeti író
Aby Szabó Csaba festőművész
H. Csongrády Márta és Horváth Katalin
Boromisza Tibor alkotása
A kiállításon a felvételeket Várkonyi Zsolt fotóművész készítette! -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2018. július 17. A Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep a Titi Éva Faluházban megrendezte zárókiállítását.
A művésztelep ismét ÖRÖKÖS TAGSÁGOT adott ki a következő művészek részére: HEDA VIDMAR-SALAMON festőművész, Szlovénia. VITALIJ PRIZANT festőművész, Ukrajna. OLGA HUCK-FIGOL festőművész, Ukrajna. DARIUSZ HANKIEWICZ fotóművész, Lengyelország. ABY SZABÓ CSABA festőművész, Magyarország.
A plakettet Kolozs József készítette . ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 2017. július 19. A Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep a Tit Éva Faluházban megrendezte zárókiállítását. A művésztelep életében először ÖRÖKÖS TAGSÁGOT adott ki a következő művészek részére: SALAMON ÁRPÁD festőművész, Szlovénia. GYURKOVICS HUNOR festőművész, Szerbia. FÖLDESSY PÉTER festőművész, Ukrajna. OLESZ FIGOL festőművész, Ukrajna. MARAT TURGYMBAI festőművész, Kazahsztán.H. CSONGRÁDY MÁRTA fotóművész, Magyarország. A plakettet Kolozs József készítette .
2016. szeptember 6. A Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep-Hortobágy négy művésze (H. Csongrády Márta és Horváth Katalin, Dáriusz Hankiewicz és Krystof Sak) kapott meghívást Kazahsztán Almaty városában rendezett alkotótáborba. A tábor zárókiállításán a művészek képei is szerepeltek. 2015. november 3-án Debrecenben a Méliusz Juhász Péter II. emeleti kerengőjében a Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelepnek gyűjteményes kiállítása volt. A kiállításon köszöntötte a vendégeket Vincze Andrásné Hortobágy község polgármester, a kiállítást megnyitota H. Csongrády Márta Kölcsey Ferenc-díjas képző- és fotóművész.
2012. - minden évben zárókiállításunkat a Hortobágy község Titi Éva Faluházban megrendezzük, a kiállítás anyag egész éven át látható.
|
.jpg)
.jpg)
x.jpg)
.jpg)
_2018.jpg)
.jpg)
_x.png)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
========================================================================================================================================================_(1).jpg)
.png)
x.jpg)
.jpg)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gencsi Zoltán Hortobágy alpolgármestere
.jpg)
Jantyik Zsolt Debreceni Művelődési Központ
.jpg)
H. Csongrády Márta a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője, a kiállíátás szervezője.jpg)
Bódor Edit a Kölcsey Központ igazgatója
Boromisza Tibor alkotása
Maghy Zoltán alkotása
Maghy Zoltán alkotása
Káplár Miklós alkotása.jpg)
.jpg)
H. Csongrády Márta alkotása
Káplár Miklós alkotása
Hunyadi László alkotása
Boromisza Tibor alkotása
Seres Géza fotóművész
Jobbról a második nőalak: Tar Zoltán festőművész felesége
Égerházi Imre alkotása
Vitéz Ferenc művészeti író és Somogyi Gábor László festőművész
Burai István alkotása
Tamás Ervin alkotása
Kurucz D. István alkotása
Hunyadi László alkotása
Boromisza Tibor alkotása
_2018.jpg)
_2018.jpg)
_2018.jpg)
_2018.jpg)
_2018.jpg)
Heda Vidmar-Salamon
Vitalij Prizant
Olga Huck-Figol
Dariusz Hankiewicz
Aby Szabó Csaba
A résztvevő művészek megkapták az emléklapot, mely ittlétüket igazolja.
